Elvagyok maradva pár bejegyzéssel… konkrétan pár versenybeszámolóval, ezeket pótolni fogom ! :)

Az elmúlt pár évben mindenféle okok miatt nem tudtam, de 2005 után sikerült ismét eljutnom Egerbe, hogy részt vegyek a Bükk Maratonon. Annak idején a hosszú távot (105km) teljesítettem, és bár a legrosszabban sikerült maratonjaim közé tartozik, mégis sok pozitív élmény maradt bennem, többek közt a pályáról is. Idén a középtávon indultam, így a pályának csak nagyon kis százaléka egyezett meg az általam korábban teljesített hosszú távéval, illetve 4 év távlatból sok minden nem maradt meg bennem, ezért szinte teljesen új volt számomra is a pálya.
A készülődés erre a maratonra sajnos nem volt teljes. A július elején megrendezett Duna Maraton lett volna számomra alapvetően a fő maraton, de motiváció hiánya és a verseny közben történt elkajálás (rossz mennyiségű étel bevitele) miatt nem tudtam a formámat hozni. Így hát a soron következő Bükk Maratonra szerettem volna koncentrálni. Négy hét volt a két verseny között, így előre átgondolva elterveztem, mit mikor fogok csinálni a formaidőzítés miatt. Első hét szokás szerint pihenővel telt, majd az első hétvégén Danival lementünk Balatonkerülésre, pénteken mentünk, szombaton körbetekertük, vasárnap visszamentünk Tatára. 110-220-110km így sorjában. Sajnálatos módon az első nap valamilyen sérülést szenvedtek az izmaim vagy a csonthártya, talán megfáztak, és pihentetés helyett a másik két napot fájós lábbal teljesítettem, túlterheltem. Ennek az lett a következménye, hogy a három hetes felkészülési időszak első hete ismét pihenővel kellett, hogy teljen. A második hétvégén próbára tettem a lábamat, de egy rossz mozdulatnál a fájdalom újra előjött a bal lábamban. Ezzel sajnos világossá vált számomra, hogy a probléma nagyobb, ezért a versenyig hátralévő 2 hét teljes kerekezés megvonással járt. Minden nap fásli, térdszorító, izomlazító, gyulladáscsökkentő krémekkel kezeltem a lábam, és még gyógyfürdőben is jártam :). Szóval röviden úgy is lehet fogalmazni, hogy jól rápihentem a Bükk Maratonra.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mitévő legyek, nehogy maradandó sérülést szerezzek, ugyanis a szeptemberi 24 órás versenyre top formámat kell hozni. Így hát elhatároztam, hogy ugyan rajthoz állok, de semmiképpen nem terhelem túl a lábam, tehát “visszafogottan” fogok versenyezni.
Jó meleg hétvégét sikerült kifogni, szerencsére. Kellett már egy olyan verseny, ahol nincs sok sár a pályán, cserébe porzott is rendesen! Na de ne szaladjunk ennyire előre :) Kollégiumban töltöttük Judittal, barátnőmmel az éjszakát, tehát tudtam, hogy reggel 6-7 km-t kell megtennem a rajt helyszínéig, mely jól is jött, hiszen kicsit be is tudtam melegíteni a lábaimat. Készülődés közben jó sok izomlazító krémet és jégzselét kentem a térdemre és környékére, hogy az esetleges fájdalomérzetet tompítsam. Rajthoz sem siettem túlságosan, hiszen tudtam, hogy nem fogom nagyon nyomni a tempót.
Miután elengedtek minket, a mezőny eleje szokásos iramban megindult a nagy meleg és a 12 km-en keresztül emelkedő út ellenére. Elég jól éreztem magam az első egy-kétszáz méteren és rá is álltam a feltörekvő ütemben haladó Eisenkrammer Károlyra. 190-es pulzust kellett ehhez már a legelején hoznom, és amint ezt konstatáltam vissza is vettem a tempóból, igaz ekkor már alig 50-60 sporttárs volt csak előttem. Szóval sikerült az élmezőnyig húzatni magamat. Összesítettben 523 férfi közül 117; kategóriában 43. helyen értem célba, ami teljesen jó eredmény.
A pálya eszméletlen módon poros, száraz, meleg és ebből következően nagyon gyors volt, mely sok veszélyt rejt magában a nagyobb átlagsebesség miatt, de szerencsére közülünk senkinek nem esett komolyabb baja.
A verseny egyik különlegessége volt számomra, hogy a megszokott sporttársakon kívül ‘új ismerősökkel’ együtt teljesítettem az 57km-es középtávot. Wáberer György, Czakó Géza, Marján Miklós, és Lajkó Ferenc első mountainbike-os megmérettetésükön vettek részt, kivétel Gáldi Zoltán kolléga akinek már van MTB versenytapasztalata. Mikor tudomást szereztem arról, hogy egy kisebb fajta Waberer’s team indul, fülig ért a szám, hiszen dolgozói szempontból nem kis beosztású kollégákról van szó. A verseny előtt másfél héttel mérhetetlen büszkeség töltött el akkor is, amikor Wáberer úr es Czakó Géza versenytapasztalataimról kérdeztek és hallgattak figyelmesen. Így a rajtvonalnál mint ‘új ismerősök’ találkoztunk.
A Mátra Maratont kihagyom, anyagiak és egyéb körülmények miatt. Elsődlegesen a soron következő verseny, 24 órás a legfontosabb számomra. Az erre való felkészülést ütemezett edzéstervvel végzem. Nem kell maraton utáni pihenőre figyelni, vagy számolni bármilyen maraton közben szerezhető sérüléssel, mert a Mátra és a 24 órás közötti két hét kevés lenne bármilyen .

Egyik legjobban várt idei versenyemre nyugodt szívvel indultam el, ugyanis előtte 2 nappal sikerült befejeznem a vizsgákat. Lehetett volna mondjuk egy héttel korábban, és akkor a készülés is más, de nem vagyok telhetetlen :)
Szóval ide Dani kísért el, sátorral mentünk és nagy batyuval. Pár óra vonatozás és 1,5 km tekerés után viszonylag könnyen odataláltunk a verseny helyszínére, a Holdfényligetbe. Ez egy kalandpark, Szombathelytől északra, Gyöngyösfalun. Még aznap  kimentünk 1-2 körre sátorállítás után. Érdemes volt, ugyanis egyes szakaszokon tuti meglepődtem volna elsőre élesben.
Túl sok reményt nem fűztem a helyezésemhez, tudván, hogy összesen csak 12-en neveztünk egyéniben, illetve ezt a versenyt amolyan képességfelmérőnek szántam. A pálya egy XC pályához volt hasonlítható, csak annál rövidebb, 2,6 km, csiki-csukis, gyors-lejtőzős, murvás-mászós, kb. 1 méter sík talaj nélkül, pontosabban ahol nem volt emelkedő, se lejtő, ott sűrűn váltották egymást a kanyarok a fák között. Az időjárás kegyes volt hozzánk, eső nem esett, sütött a nap, barnítva csodás idomainkat :), vagy a napsütötte körök alatt összevizezett mezt fújta át a szél, nem is kicsit. Leggyorsabbak 6-8 perc, én 7-12 perc közötti időket mentem átlagosan. 3 óra tekerés után volt az első holtpontom, melyet több-kevesebb sikerrel sikerült átvészelnem, UGYE DANIKA ? (Dani ezúttal sajnos nem tekert velem, hanem segítőként jött el) A kevesebb siker miértje a frissítő gél és ital elmaradása volt. Szóval az ezt követő 2 óra volt az egyik legnehezebb számomra, regenerálódnom kellett a pályán, úgy, hogy közben tekerek. Ez azért volt különösen nehéz, mert ezeket a pillanatokat nem a 3. órában szerettem volna átélni, hanem kb a 7-8.-ban. Ekkor az 5. helyről visszacsúsztam a 9. helyre. Innentől folyamatosan arra fókuszáltam, hogy meg fogom tudni csinálni a versenyt. A köridőkön is látszott a hangulatom és a fizikumom javulása, de ez sajnos csak a korábban várt 7-8. óráig tartott, akkortól ugyanis iszonytató módon elkezdett fájni a fejem. Feltehetően kicsit dehidratálódtam. Nagyon erős elhatározás volt bennem, hogy gyógyszer beszedése nélkül -ugyanis az tompítja az agyat-, végigcsinálom a könnyűnek nem nevezhető maratont.
Minden porcikámat igénybe vette ez a verseny, hihetetlen pszichés munka kellett a végéig fejfájás mellett. Nagyon sokat segített, hogy Dani drukkolt, majdnem minden körben biztató szavakkal látott el a felső frissítő pontnál, amikor nem volt ott, a KTM Team-es Kakas Laci szavaival élve, a “vízitündér” lányok bíztattak tovahaladásra, és adták kulacsomba ( és persze az arcomba, ami elég frissítően hatott :-) ) az újabb és újabb adag hideg vizet.
Technikai oldalról a KTM Score-om tökéletesen muzsikált, a Hajdú Csabi által megelőlegezett XT tárcsafék is jól végezte a dolgát. Az XC-s meredek mászásokra beállított kormány azért ilyen hosszú távon nem bizonyult kényelmesnek, vagy csak a vállaim edzetlenek? Ki tudja, a 24 óráson majd kiderül.
Összesen kb 9,5 órát tölthettem nyeregben, ami 60 kör teljesítésére volt elég (3000 méter szint, 160 km - megadott pálya adatok, nem volt órám). A 12-ből 7. helyen zártam, mely szégyenre okot nem ad, ugyanis jóval tapasztaltabb kerekes társak végeztek előttem, nem is olyan sok kör különbséggel :) Jövőre vigyázzatok Velem! Jövök :))))

1 héttel a bizakodásra okot adó Bakony maraton után már nagyon vártam a Szilvásváradon rendezendő versenyt. Tavaly sajnos nem sikerült kiélnem magam a pályán :) Ezt idén bepótolhattam. Meglehetősen. A verseny előtti napokban, és az azt megelőző éjszaka is esett az eső, még a verseny reggelén sem hagyta abba. Optimizmusom jelzi, hogy száraz pályához passzoló Continental Race King 2.0 gumiköpenyek voltak a Score-on. Ennek ellenére azért, előre gondolván, vittem magammal a nagy tatyómban két inkább sárra alkalmatos köpenyt, Hutchinson Spider-eket 1,85 méretben. Reggel rajthoz készülődés közben ki is cseréltem a kerekeim koptatóit ezekre :) Feltehetően mikor a hátsó kereket tettem a helyére, sikerült a megkopott Avid BB7 fékbetéteket széttartó rugót elhajlítanom, erre közvetlen a rajtnál jöttem rá (kattogott a hátsó tárcsa). A hang sajnos ismerős volt, ugyanis 2003 óta használok Avid bowdenes tárcsaféket. Ekkor átfutott rajtam, a “TE ÖKÖR” gondolat. Persze, sáros versenyre tessék elmenni kopott fékbetétekkel, úgy kell nekem, gondoltam magamban, ha már egyszer idáig eljöttem, vissza ugyan nem fordulok ! Szóval “hogyan fogok én megállni ?!” gondolatokkal mély levegőt vettem és vártam a ‘FIRE’-t, közben Judithomnak jeleztem, hogy nincs fékem, (legalábbis tudtam, hogy az első lejtő után nem lesz az a maradék sem) hogy imádkozzon értem:). Sajnos jóslat beigazolódott, kénytelen voltam elengedni magam mellett a legelső lefelék egyikén a női versenytársakat, nem lenézésből mondom ezt -tényleg minden elismerésem-, hanem egyszerűen nem tudtam iramot menni, nem is próbáltam dinamikusan fékezni. Tulajdonképpen a 73km-es maratonból 50km-t csak első fékkel, a maradék 20-at pedig fékek nélkül tettem meg, pontosabban a fékfelületet tartó réz bakokkal húztam a tárcsát, bár a hátsó fék esetében már a munkahenger is kárt szenvedetett, konkrétan a tárcsa szabályosan bemarta magát a munkahengerbe (képeket később). Mindezek mellett meg kellett küzdeni a zord időjárással, szó szerint zord. Végig eső, legmelegebb 10, leghidegebb Bánkúton 4, azaz négy fok volt, esővel, felhővel tarkított erdei utakkal. A rövid öltözéket nem éreztem túlzásnak, ugyanis az izzasztóbb mászásoknál kimondottam jól jött a gyors száradás, persze ezek sokáig nem tartottak, bizonyítja ezt az, hogy így is sikerült 320 beérkezőből 86 helyen végeznem.

Köszönettel tartozom Palinak és Gyulának a célbaérkezésemkor kezembe nyomott forró teáért, mely átvitt értelemben is, de “életet mentett”, és köszönet Judithomnak képekért, a helyszíni drukkolásért és segítségért.

2009.05.24. - Cuha patak völgye, Vinye (Bakony)
Pannon maraton

Hétvégén irány Szilvásvárad :)
70km, 1700m szint

Bakony - Pannon maraton középtávján 53km-es távon abszolút 44., férfi felnőtt kategóriában pedig a bizakodásra okot adó 14. helyet értem el, kb. félórát kapva csak az első helyezettől, ez igen jó eredmény tőlem, elég ha az átlagsebességem nézzük ami (ha a pálya 53 km-e igaz), akkor 21km/h felett van kicsivel, pedig az eddigi átlagaim jelentősen ezen sebesség alatt maradtak eddig .

A Score-om tökéletesen muzsikált, pontosabban a verseny utáni tisztogatás közben megtaláltam a hátsó váltó miért is vált irdatlan rossz módon felső három fokozatban, ezt a hibát (bowden meg van törve) javítom mikor újra Tatán leszek. A hátsó váltó pontatlanságán kívül a verseny utolsó száz méterein okozott még problémát a hobbi szintű SPD pedál és az agyonhajszolt Gaerne SPD cipő. A pedálból többször is kitéptem lábam, pedig a pedál 3/4 erősségre van állítva, és kb fél éves a stoplival együtt. A cipellő pedig szimplán elkopott, a sarkam már nem nagyon tartotta mikor tolni kellett, és a Cuha patakon történő átkelésnél a víz ereje szó szerint kinyitotta a tépőzárakat - hozzátartozik, hogy kb. 40 km/h környékén sikerült vizet érni ez esetben :) Az verseny előtt kb. 30 km-t mentem a Continental Race King 2.0 külsőkkel, szerencsére a versenyen sem okoztak csalódást, bár az eddigi külsőimhez képest más volt az irányíthatósága, de kiváló tempóban sikerült abszolválni a gyors földes és murvás kanyarokat egyaránt.

Pályáról semmi különösebbet nem írnék, jó volt, arányban voltak a különböző útfelületek, a Bikemagos fórumozókkal ellentétben, azért én azt mondom az 53 km-hez elég volt a szint, tény nem a legkeményebb dombokat kellett legyőzni.

Mindenesetre köszönöm Judithomnak a segítséget, fotókat és drukkolást, Anyumnak az autós helyszínre jutást és a segítés másik oldalát, továbbá köszi mindenkinek aki gondolt rám a verseny ideje alatt.
Illetve gratula szervezőknek, a pályakijelölés és a pályán tartózkodó irányítók munkája kiváló volt, köszönjük!

Holnap drukkoljatok, idei első verseny, versenynaptárban látható Bakony maraton Magyar XCM sorozat első állomása, középtáv.

Bicóm elég jól összeállt:

• KTM Score RC 3.0
• Manitou R7 Super Remote Lockout
• Shimano XT Hollowtech II hajtómű
• Shimano XT Shadow hátsóváltó
• Shimano LX elsőváltó
• Shimano XTR lánc
• Alligator + Shimano bowdenek + házak
• Avid BB7 tárcsafék + Shimano CenterLock-os tárcsák
• Mavic 317 disc-es felnik
• DT küllőanya + küllő
• Shimano XT CenterLock 2009 agyak
• SRAM Rapidfire váltókarok
• Avid fékkkarok
• Syncros nyeregcső + WTB nyereg
• Ritchey PRO kormány
• Ritchey WCS fejcsapágy

A kerékpár helyes beállítása

A kerékpár beállításánál négy szempontot vegyünk figyelembe:

• biztonság (a kerékpár biztonságosan kezelhető legyen),
• kényelem (ne legyen túl kényelmetlen, ne vonják el kellemetlen érzések a figyelmet)
• biomechanika(a leghatékonyabb legyen a munkavégzés)
• aerodinamika (a legkisebb legyen a légellenállás)!

Ennek a négy szempontnak a figyelembevételével kell fokozatosan és tervszerűen kialakítani a megfelelő pozíciót a kerékpáron.

A gyakorlás kezdeti szakaszában a biztonság és a kényelem az elsődleges szempont, a másik két tényező megvalósítására fokozatosan térjünk rá!

Nyeregbeállítás:
A nyereg tetejének nagyjából ví­zszintesnek kell lennie. (ví­zmértékkel vagy vonalzó segí­tségével ellenőrizzük)!
Lehet az orra kissé magasabban, vagy alacsonyabban, de nagy szögbeli eltéréseket mindenképpen el kell kerülni. (általános tapasztalat szerint a ví­zszintes helyzet a legmegfelelőbb) Ha túl magasan van az eleje, akkor nagyobb nyomás hat a ülőcsontok közötti puha szövetre. Ha előre lejt a nyereg, akkor nem is ülünk rajta, hanem előre csúszunk és í­gy a súlyunk nagy része a vállunkra, karunkra és csuklónkra nehezedik.

Az ülés magassága:
A pedált fordítsuk alsó („6 óra”) állásba! Üljön fel a nyeregbe, a sarkát tegye a pedálra! Úgy állítsuk be a magasságot, hogy enyhén nyújtott állapotba kerüljön az alsó végtag! A legtöbb esetben megfelelő ez a módszer, a cipőtalp vastagsága miatt azonban előfordulhatnak eltérések, ezért helyezze lábát a klipszbe, és hajtson hátrafelé vagy vegyük le a láncot, ez esetben előre (az első lábujjtő a pedáltengely közepe felett legyen)!

A kormány-nyereg távolsága:
Mivel a törzsünk, illetve karjaink hossza is egyénenként változik, a kormány beállitására is ügyelni kell. Egyszerű de bevált módszer: a nyeregorrhoz támasztjuk a könyökünket, és ví­zszintes alkar esetén az ujjaknak éppen el kell érniük a kormányt. Természetesen itt is lehetnek egyéni eltérések, amit figyelembe kell venni.
A pontosabb beállí­tási módszer a következő:
Fordí­tsuk a hajtókart ví­zszintes (3 óra) állásba! Ezután az elöl lévő láb térdkalácsához szorítsunk egy fonalat, amelynek a végére nehezéket kötöttünk! A fonal a pedáltengely közepén haladjon át! Ha eltérést látunk, állítsuk a nyerget előre vagy hátra!
Ha kormány eléréséhez túlságosan ki kell nyúlni a kerékpáron, vagy össze kell zsugorodni pedálozás közben, akkor a kormányfej rövidebbre, vagy hosszabbra cserélésével, esetleg a váz kisebbre vagy nagyobbra cserélésével lehet állí­tásokat végezni.
A beállí­tást nem kell véglegesnek tekinteni, a kerékpározás során még finomí­thatunk rajta. Lehetőleg gyakran állí­tsunk keveset (2-3 mm-t), í­gy követve testünk visszajelzéseit, mivel az érzékeny térdűeknél térdbántalmak léphetnek fel, ha alacsonyan ülnek, vagy ha minden átmenet nélkül nagyot állí­tunk a nyereg pozí­cióján.
Amennyiben a térd izületi vagy porc bántalmakban szenved a kerékpáros, a nyerget állí­tsuk olyan magasra, amennyire csak lehet (ne romoljon a kerékpáros biztonság), és mérsékelt ellenállással, könnyű intenzitással kerékpároztassuk, mert ez javí­that a térd állapotán.

Amennyiben nagyon gyakorlatlan a kerékpáros, akkor lehet jóval alacsonyabbra állí­tani a nyerget az optimálisnál, hogy biztonságban érezze magát, majd fokozatosan emeljük a helyes magasságba!

Kormánymagasság:
A nyereg beállí­tását követően kerüljön rá sor!A kormánymagasságot ne a rutinos versenyzőkéhez viszonyítva állítsuk be, mert ilyenkor azt tapasztalhatjuk, hogy a kezdő kerékpáros szinte állandóan középen fogja a kormányt. Hasonló a helyzet akkor is, ha hosszú a kormányszár (kormánypipa, stucni).
Ez balesetveszélyes, mert nincs a keze fékközelben, másrészt hibás beidegződés rögzül.
Fokozatosan szoktassuk hozzá magunkat a megfelelő kormánymagassághoz, ne siettessük túlzottan!
Vegyük figyelembe a visszajelzéseit! Amennyiben gyakran fáj a nyaka, háta illetve szinte soha nem fogja az alsó hajlatban a kormányt, (országúti verseny kerékpárnál) akkor még korai lejjebb állí­tani azt!

Végül szólnunk kell azokról a legfontosabb alkatrészekről ami a kerékpározásunkat komfortossá, megfelelően hatékonnyá és biztonságossá teszi:

Váz:
A következő egyszerű táblázat segí­t a vázméret kiválasztásában. (A belső lábméret: kb. 10 cm-es terpeszben, mezí­tláb a talajtól a gátig mért távolság. Ezt 0.65-tel szorozva megkapjuk a megfelelő vázméretet. A váz mérete: az üléscső hossza a középcsapágy középpontjától a felső- és az üléscső találkozásának középpontjáig mért távolság.

Táblázat a vázméret kiválasztásához

Belső lábméret vázméret (cm / hüvelyk)
72-75…….. 47-49 / 18-19
75-78…….. 49-51 / 19-20
79-82…….. 51-53 / 20-21
83-86…….. 54-56 / 21-22
87-90…….. 57-59 / 22-23
91-94…….. 56-61 / 23-24
Az értékek cm-ben vannak megadva, a /-jel után hüvelykben.

Kormány:
Szélessége a vállszélességhez igazodjon! A országúti kormánynál a hajlí­tás ne legyen nagy, vegyük figyelembe a kéz méretét! Az egyenes (mtb, trekking) kormány se legyen túl keskeny, mert instabillá válik a kormányzás és összeszorí­tja a mellkast, ami nehezebb légzést von maga után

Fékkar:
Országúti kormánynál alul fogva a középső ujj utolsó percével biztonságosan lehessen behúzni. A fék rugója ne legyen túl erős.
Egyenes kormánynál a fékkar ne álljon annyira magasan, hogy a fékezéskor a csuklót hátra kelljen feszí­teni ahhoz hogy a kart elérjük. Ne legyen mélyen sem mert akkor a testünknek is előre kell mozdulnia a hatékony fékezés eléréséhez. Az optimális kar beállí­tás, ha kényelmes (szabályos) kormány fogás közben az ujjainkat előrenyújtva, úgy érjük el a fékkart, hogy a tenyerünk nem mozdul el a kormányon.

Nyereg:
Megválasztásánál az ülőgumók közti távolság fontos szempont. Ennek meg kell egyeznie az ülőcsontok közti távolsággal. Ha a nyereg túl keskeny, a csontok lógnak a két oldalán, és a köztes, érzékeny puha szövetek tartják a testsúly jelentős részét. Ha túl széles, akkor egészen biztos, hogy hosszabb utakon, meleg időben kidörzsöli a belső combot. Mindemellett, a leggyakoribb panaszok nem a rossz szélesség miatt lépnek fel, hanem a nyerget pontosabban kell beállí­tani a kerékpáron. Ha kényelmetlennek érzi a nyerget, az első reakció, hogy puhábbra cserélje le. Ez általában tévedés. A puha nyereg csak nagyon rövid, pár kilométeres utakon lehet kényelmes. Nem beszélve arról, hogy a belső combot épp az ilyen puha nyergek dörzsölhetik ki. Mint ahogy a legpuhább ágymatrac nem a legkényelmesebb alvó alkalmatosság, a legpuhább nyereg sem a legkényelmesebb a kerékpáron.
Ne siesse el a nyereg lecserélését először ki­sérletezzen!

_________

forrás: http://www.vkse.hu/?q=node/159/

- Bakony Maraton K22
- Szilvásvárad Maraton K307
- Crosskovácsi 1509
- Duna Maraton K324
- Bükk Maraton K337
- Mátra Maraton K335