http://www.k3-vdo.hu/

Térkép

Szállás: http://www.kulmhof.blogspot.com/

Beszámoló: http://gabornemeth.blogspot.com/2009/09/tauplitz-2009.html
http://29er.hu/index.php?q=gallery&g2_itemId=9813

Az alábbi kérdőív kitöltésével egy kizárólag labdarúgással foglalkozó
hírportál kialakításához-fejlesztéséhez nyújthat segítséget. A kérdőív
12 kérdésből áll, kitöltése 5-10 percet vesz igénybe.
Kitöltés névtelen, nincs reklám, és eladni sem akarok-akarunk semmit :)

http://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dGE3SFFGekVjNFF0V1U1SUxrQjVBTUE6MQ

Kérem, aki tudja küldje tovább a linket olyan ismerősének, akit -talán- érdekel
a labdarúgás, és a levél másolatot kap címzettek között helyezze el
klenyanszki.david@gmail.com e-mailcímet.

Köszönöm szépen !

Tervezett versenyek ‘Versenyek’ menüpont alatt.

Igazság szerint elég sokat jártam idén télen edzőterembe, de görgőzni megfelelő mennyiséget már nem volt energiám :(
Danikával voltunk mostanság többször is edzeni, tekerni és azért elég top formában vagyok-vagyunk a tavaly ilyenkor edzettségi állapotunkhoz képest.

Versenyekkel idénre következő a tervezet; anyagiak miatt elég kevés versenyen veszek részt, viszont az Osztrák 24 órással a magyar európa kupára történő felkészülés a cél.

Május 1. - Buda maraton (Hármashatárhegy, Budapest) - 42km, sport táv
Május 23. - Bakony maraton (Bakony, Bakonycsernye) - 59km, középtáv
Június 5. - Crosskovácsi (Nagykovácsi) - 60km, középtáv

Július 24-25. - 24 órás (Taupliz, AUT) - duóban, Gergővel
Szeptember 18-19. - 24 órás európa kupa (Budapest, HUN) -duóban, Danival

Elvagyok maradva pár bejegyzéssel… konkrétan pár versenybeszámolóval, ezeket pótolni fogom ! :)

Az elmúlt pár évben mindenféle okok miatt nem tudtam, de 2005 után sikerült ismét eljutnom Egerbe, hogy részt vegyek a Bükk Maratonon. Annak idején a hosszú távot (105km) teljesítettem, és bár a legrosszabban sikerült maratonjaim közé tartozik, mégis sok pozitív élmény maradt bennem, többek közt a pályáról is. Idén a középtávon indultam, így a pályának csak nagyon kis százaléka egyezett meg az általam korábban teljesített hosszú távéval, illetve 4 év távlatból sok minden nem maradt meg bennem, ezért szinte teljesen új volt számomra is a pálya.
A készülődés erre a maratonra sajnos nem volt teljes. A július elején megrendezett Duna Maraton lett volna számomra alapvetően a fő maraton, de motiváció hiánya és a verseny közben történt elkajálás (rossz mennyiségű étel bevitele) miatt nem tudtam a formámat hozni. Így hát a soron következő Bükk Maratonra szerettem volna koncentrálni. Négy hét volt a két verseny között, így előre átgondolva elterveztem, mit mikor fogok csinálni a formaidőzítés miatt. Első hét szokás szerint pihenővel telt, majd az első hétvégén Danival lementünk Balatonkerülésre, pénteken mentünk, szombaton körbetekertük, vasárnap visszamentünk Tatára. 110-220-110km így sorjában. Sajnálatos módon az első nap valamilyen sérülést szenvedtek az izmaim vagy a csonthártya, talán megfáztak, és pihentetés helyett a másik két napot fájós lábbal teljesítettem, túlterheltem. Ennek az lett a következménye, hogy a három hetes felkészülési időszak első hete ismét pihenővel kellett, hogy teljen. A második hétvégén próbára tettem a lábamat, de egy rossz mozdulatnál a fájdalom újra előjött a bal lábamban. Ezzel sajnos világossá vált számomra, hogy a probléma nagyobb, ezért a versenyig hátralévő 2 hét teljes kerekezés megvonással járt. Minden nap fásli, térdszorító, izomlazító, gyulladáscsökkentő krémekkel kezeltem a lábam, és még gyógyfürdőben is jártam :). Szóval röviden úgy is lehet fogalmazni, hogy jól rápihentem a Bükk Maratonra.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mitévő legyek, nehogy maradandó sérülést szerezzek, ugyanis a szeptemberi 24 órás versenyre top formámat kell hozni. Így hát elhatároztam, hogy ugyan rajthoz állok, de semmiképpen nem terhelem túl a lábam, tehát “visszafogottan” fogok versenyezni.
Jó meleg hétvégét sikerült kifogni, szerencsére. Kellett már egy olyan verseny, ahol nincs sok sár a pályán, cserébe porzott is rendesen! Na de ne szaladjunk ennyire előre :) Kollégiumban töltöttük Judittal, barátnőmmel az éjszakát, tehát tudtam, hogy reggel 6-7 km-t kell megtennem a rajt helyszínéig, mely jól is jött, hiszen kicsit be is tudtam melegíteni a lábaimat. Készülődés közben jó sok izomlazító krémet és jégzselét kentem a térdemre és környékére, hogy az esetleges fájdalomérzetet tompítsam. Rajthoz sem siettem túlságosan, hiszen tudtam, hogy nem fogom nagyon nyomni a tempót.
Miután elengedtek minket, a mezőny eleje szokásos iramban megindult a nagy meleg és a 12 km-en keresztül emelkedő út ellenére. Elég jól éreztem magam az első egy-kétszáz méteren és rá is álltam a feltörekvő ütemben haladó Eisenkrammer Károlyra. 190-es pulzust kellett ehhez már a legelején hoznom, és amint ezt konstatáltam vissza is vettem a tempóból, igaz ekkor már alig 50-60 sporttárs volt csak előttem. Szóval sikerült az élmezőnyig húzatni magamat. Összesítettben 523 férfi közül 117; kategóriában 43. helyen értem célba, ami teljesen jó eredmény.
A pálya eszméletlen módon poros, száraz, meleg és ebből következően nagyon gyors volt, mely sok veszélyt rejt magában a nagyobb átlagsebesség miatt, de szerencsére közülünk senkinek nem esett komolyabb baja.
A verseny egyik különlegessége volt számomra, hogy a megszokott sporttársakon kívül ‘új ismerősökkel’ együtt teljesítettem az 57km-es középtávot. Wáberer György, Czakó Géza, Marján Miklós, és Lajkó Ferenc első mountainbike-os megmérettetésükön vettek részt, kivétel Gáldi Zoltán kolléga akinek már van MTB versenytapasztalata. Mikor tudomást szereztem arról, hogy egy kisebb fajta Waberer’s team indul, fülig ért a szám, hiszen dolgozói szempontból nem kis beosztású kollégákról van szó. A verseny előtt másfél héttel mérhetetlen büszkeség töltött el akkor is, amikor Wáberer úr es Czakó Géza versenytapasztalataimról kérdeztek és hallgattak figyelmesen. Így a rajtvonalnál mint ‘új ismerősök’ találkoztunk.
A Mátra Maratont kihagyom, anyagiak és egyéb körülmények miatt. Elsődlegesen a soron következő verseny, 24 órás a legfontosabb számomra. Az erre való felkészülést ütemezett edzéstervvel végzem. Nem kell maraton utáni pihenőre figyelni, vagy számolni bármilyen maraton közben szerezhető sérüléssel, mert a Mátra és a 24 órás közötti két hét kevés lenne bármilyen .

Egyik legjobban várt idei versenyemre nyugodt szívvel indultam el, ugyanis előtte 2 nappal sikerült befejeznem a vizsgákat. Lehetett volna mondjuk egy héttel korábban, és akkor a készülés is más, de nem vagyok telhetetlen :)
Szóval ide Dani kísért el, sátorral mentünk és nagy batyuval. Pár óra vonatozás és 1,5 km tekerés után viszonylag könnyen odataláltunk a verseny helyszínére, a Holdfényligetbe. Ez egy kalandpark, Szombathelytől északra, Gyöngyösfalun. Még aznap  kimentünk 1-2 körre sátorállítás után. Érdemes volt, ugyanis egyes szakaszokon tuti meglepődtem volna elsőre élesben.
Túl sok reményt nem fűztem a helyezésemhez, tudván, hogy összesen csak 12-en neveztünk egyéniben, illetve ezt a versenyt amolyan képességfelmérőnek szántam. A pálya egy XC pályához volt hasonlítható, csak annál rövidebb, 2,6 km, csiki-csukis, gyors-lejtőzős, murvás-mászós, kb. 1 méter sík talaj nélkül, pontosabban ahol nem volt emelkedő, se lejtő, ott sűrűn váltották egymást a kanyarok a fák között. Az időjárás kegyes volt hozzánk, eső nem esett, sütött a nap, barnítva csodás idomainkat :), vagy a napsütötte körök alatt összevizezett mezt fújta át a szél, nem is kicsit. Leggyorsabbak 6-8 perc, én 7-12 perc közötti időket mentem átlagosan. 3 óra tekerés után volt az első holtpontom, melyet több-kevesebb sikerrel sikerült átvészelnem, UGYE DANIKA ? (Dani ezúttal sajnos nem tekert velem, hanem segítőként jött el) A kevesebb siker miértje a frissítő gél és ital elmaradása volt. Szóval az ezt követő 2 óra volt az egyik legnehezebb számomra, regenerálódnom kellett a pályán, úgy, hogy közben tekerek. Ez azért volt különösen nehéz, mert ezeket a pillanatokat nem a 3. órában szerettem volna átélni, hanem kb a 7-8.-ban. Ekkor az 5. helyről visszacsúsztam a 9. helyre. Innentől folyamatosan arra fókuszáltam, hogy meg fogom tudni csinálni a versenyt. A köridőkön is látszott a hangulatom és a fizikumom javulása, de ez sajnos csak a korábban várt 7-8. óráig tartott, akkortól ugyanis iszonytató módon elkezdett fájni a fejem. Feltehetően kicsit dehidratálódtam. Nagyon erős elhatározás volt bennem, hogy gyógyszer beszedése nélkül -ugyanis az tompítja az agyat-, végigcsinálom a könnyűnek nem nevezhető maratont.
Minden porcikámat igénybe vette ez a verseny, hihetetlen pszichés munka kellett a végéig fejfájás mellett. Nagyon sokat segített, hogy Dani drukkolt, majdnem minden körben biztató szavakkal látott el a felső frissítő pontnál, amikor nem volt ott, a KTM Team-es Kakas Laci szavaival élve, a “vízitündér” lányok bíztattak tovahaladásra, és adták kulacsomba ( és persze az arcomba, ami elég frissítően hatott :-) ) az újabb és újabb adag hideg vizet.
Technikai oldalról a KTM Score-om tökéletesen muzsikált, a Hajdú Csabi által megelőlegezett XT tárcsafék is jól végezte a dolgát. Az XC-s meredek mászásokra beállított kormány azért ilyen hosszú távon nem bizonyult kényelmesnek, vagy csak a vállaim edzetlenek? Ki tudja, a 24 óráson majd kiderül.
Összesen kb 9,5 órát tölthettem nyeregben, ami 60 kör teljesítésére volt elég (3000 méter szint, 160 km - megadott pálya adatok, nem volt órám). A 12-ből 7. helyen zártam, mely szégyenre okot nem ad, ugyanis jóval tapasztaltabb kerekes társak végeztek előttem, nem is olyan sok kör különbséggel :) Jövőre vigyázzatok Velem! Jövök :))))

1 héttel a bizakodásra okot adó Bakony maraton után már nagyon vártam a Szilvásváradon rendezendő versenyt. Tavaly sajnos nem sikerült kiélnem magam a pályán :) Ezt idén bepótolhattam. Meglehetősen. A verseny előtti napokban, és az azt megelőző éjszaka is esett az eső, még a verseny reggelén sem hagyta abba. Optimizmusom jelzi, hogy száraz pályához passzoló Continental Race King 2.0 gumiköpenyek voltak a Score-on. Ennek ellenére azért, előre gondolván, vittem magammal a nagy tatyómban két inkább sárra alkalmatos köpenyt, Hutchinson Spider-eket 1,85 méretben. Reggel rajthoz készülődés közben ki is cseréltem a kerekeim koptatóit ezekre :) Feltehetően mikor a hátsó kereket tettem a helyére, sikerült a megkopott Avid BB7 fékbetéteket széttartó rugót elhajlítanom, erre közvetlen a rajtnál jöttem rá (kattogott a hátsó tárcsa). A hang sajnos ismerős volt, ugyanis 2003 óta használok Avid bowdenes tárcsaféket. Ekkor átfutott rajtam, a “TE ÖKÖR” gondolat. Persze, sáros versenyre tessék elmenni kopott fékbetétekkel, úgy kell nekem, gondoltam magamban, ha már egyszer idáig eljöttem, vissza ugyan nem fordulok ! Szóval “hogyan fogok én megállni ?!” gondolatokkal mély levegőt vettem és vártam a ‘FIRE’-t, közben Judithomnak jeleztem, hogy nincs fékem, (legalábbis tudtam, hogy az első lejtő után nem lesz az a maradék sem) hogy imádkozzon értem:). Sajnos jóslat beigazolódott, kénytelen voltam elengedni magam mellett a legelső lefelék egyikén a női versenytársakat, nem lenézésből mondom ezt -tényleg minden elismerésem-, hanem egyszerűen nem tudtam iramot menni, nem is próbáltam dinamikusan fékezni. Tulajdonképpen a 73km-es maratonból 50km-t csak első fékkel, a maradék 20-at pedig fékek nélkül tettem meg, pontosabban a fékfelületet tartó réz bakokkal húztam a tárcsát, bár a hátsó fék esetében már a munkahenger is kárt szenvedetett, konkrétan a tárcsa szabályosan bemarta magát a munkahengerbe (képeket később). Mindezek mellett meg kellett küzdeni a zord időjárással, szó szerint zord. Végig eső, legmelegebb 10, leghidegebb Bánkúton 4, azaz négy fok volt, esővel, felhővel tarkított erdei utakkal. A rövid öltözéket nem éreztem túlzásnak, ugyanis az izzasztóbb mászásoknál kimondottam jól jött a gyors száradás, persze ezek sokáig nem tartottak, bizonyítja ezt az, hogy így is sikerült 320 beérkezőből 86 helyen végeznem.

Köszönettel tartozom Palinak és Gyulának a célbaérkezésemkor kezembe nyomott forró teáért, mely átvitt értelemben is, de “életet mentett”, és köszönet Judithomnak képekért, a helyszíni drukkolásért és segítségért.