1 héttel a bizakodásra okot adó Bakony maraton után már nagyon vártam a Szilvásváradon rendezendő versenyt. Tavaly sajnos nem sikerült kiélnem magam a pályán :) Ezt idén bepótolhattam. Meglehetősen. A verseny előtti napokban, és az azt megelőző éjszaka is esett az eső, még a verseny reggelén sem hagyta abba. Optimizmusom jelzi, hogy száraz pályához passzoló Continental Race King 2.0 gumiköpenyek voltak a Score-on. Ennek ellenére azért, előre gondolván, vittem magammal a nagy tatyómban két inkább sárra alkalmatos köpenyt, Hutchinson Spider-eket 1,85 méretben. Reggel rajthoz készülődés közben ki is cseréltem a kerekeim koptatóit ezekre :) Feltehetően mikor a hátsó kereket tettem a helyére, sikerült a megkopott Avid BB7 fékbetéteket széttartó rugót elhajlítanom, erre közvetlen a rajtnál jöttem rá (kattogott a hátsó tárcsa). A hang sajnos ismerős volt, ugyanis 2003 óta használok Avid bowdenes tárcsaféket. Ekkor átfutott rajtam, a “TE ÖKÖR” gondolat. Persze, sáros versenyre tessék elmenni kopott fékbetétekkel, úgy kell nekem, gondoltam magamban, ha már egyszer idáig eljöttem, vissza ugyan nem fordulok ! Szóval “hogyan fogok én megállni ?!” gondolatokkal mély levegőt vettem és vártam a ‘FIRE’-t, közben Judithomnak jeleztem, hogy nincs fékem, (legalábbis tudtam, hogy az első lejtő után nem lesz az a maradék sem) hogy imádkozzon értem:). Sajnos jóslat beigazolódott, kénytelen voltam elengedni magam mellett a legelső lefelék egyikén a női versenytársakat, nem lenézésből mondom ezt -tényleg minden elismerésem-, hanem egyszerűen nem tudtam iramot menni, nem is próbáltam dinamikusan fékezni. Tulajdonképpen a 73km-es maratonból 50km-t csak első fékkel, a maradék 20-at pedig fékek nélkül tettem meg, pontosabban a fékfelületet tartó réz bakokkal húztam a tárcsát, bár a hátsó fék esetében már a munkahenger is kárt szenvedetett, konkrétan a tárcsa szabályosan bemarta magát a munkahengerbe (képeket később). Mindezek mellett meg kellett küzdeni a zord időjárással, szó szerint zord. Végig eső, legmelegebb 10, leghidegebb Bánkúton 4, azaz négy fok volt, esővel, felhővel tarkított erdei utakkal. A rövid öltözéket nem éreztem túlzásnak, ugyanis az izzasztóbb mászásoknál kimondottam jól jött a gyors száradás, persze ezek sokáig nem tartottak, bizonyítja ezt az, hogy így is sikerült 320 beérkezőből 86 helyen végeznem.

Köszönettel tartozom Palinak és Gyulának a célbaérkezésemkor kezembe nyomott forró teáért, mely átvitt értelemben is, de “életet mentett”, és köszönet Judithomnak képekért, a helyszíni drukkolásért és segítségért.