my heart rate range: ~52bpm<>204bpm

if ($query = $mysqli->query(”SELECT a.id_doc,a.pid_doc,a.nev_doc,a.jog_doc,a.fajl_e_doc,a.fajl_doc,a.fajlmeret_doc,a.fajldatum_doc, (SELECT b.nev_doc FROM dokumentumok b WHERE a.pid_doc=b.id_doc) PNEV FROM dokumentumok a”)){

/*
bankszamla: ^[0-9]{8}([ -]?[0-9]{8}){1,2}$
$email = “gipsz.jakab@szerver.szervezet.hu”;
$megfelel = eregi (’^[0-9a-z\.-]+@([0-9a-z-]+\.)+[a-z]{2,4}$’, $email);
echo ($megfelel);
*/

Sokadik éve már, hogy hallottam először arról, hogy 24 órás kerékpárverseny. Ez olyan régen volt, hogy akkor még poénnak fogtam fel a dolgot, illetve még 100km letekerése is szíven ütött volna egy napon belül, még aszfalton is; anno még messze voltam attól a gondolattól, hogy páros csapatban teljesítsünk egy ilyet, nem hogy 4-6 fős csapattal.

4. éve már, hogy először megvalósult a poén…,  vagy álom ? Akkor már nagyon vártam, hogy valakivel összejöjjön egy 24 órás, és már nem vártam több emberre, elég volt egy a páros csapathoz.

Furcsa mód olyan embert, sporttársat –ma már barátot- szemeltem ki magam mellé, akit 2007 év elején ismertem meg, és fél éves ismeretség után kértem fel a részvételre 2007 szeptemberében; furcsa ebben az, hogy rajta kívül volt anno is nagyon sok kerékpáros barát, haver, de senkiben nem láttam elég ambíciót, kitartást egy ilyen megmérettetéshez. Igen itt el is jutottam oda, hogy többnek gondoltam ezt egy poénnál; és most már tapasztalattal a hátam mögött bátran kijelentem, hogy egyéni (solo) vagy páros (duó) kategóriában teljesíteni egy 24 órás mountain bike versenyt igenis kemény kihívás, és nem vicc.

2007-ben első alkalommal különös szervezés nélkül álltunk rajthoz, egy lelkes segítőnkkel, barátnőmmel Judittal, ekkor 20 csapatból 8. helyezést értünk el. Olyan amatőrök és szervezetlenek voltunk akkor, hogy egy bukósisakkal, és kerékpárhiba miatt hajnaltól egy bicóval teljesítettük a versenyt. 2008-ban már kicsit szervezettebben, de még mindig óriási hibákkal teljesítettük a kihívást, amikor a 6. helyezést értük el; akkor „talált ránk” Sanci, aki azóta is hű segítőmmé, segítőnkké vált a 24 órásokon. 2009-ben már úgy álltunk rajthoz, hogy hűűűű mindent megtettünk, igen esélyünk van dobogóra, majd egy hibának köszönhetően ez a lufi kidurrant hajnalban, és elbuktuk a viadalt. De nem kudarcként éltem, éltük meg, hanem új tapasztalatként és tanultunk hibáinkból, megérte.

2010-re már úgy készültem, hogy IGEN, sikerülnie kell, több edzés, több alapozás, még több mentális rákészülés a verseny(ek)re.

A szeptemberi budapesti 24 órás elé beiktattam egy 24 órást nyárra is tapasztalatszerzésként, de szándékosan nem Danival, hanem Czincz Gerivel, akire a teljesítménye és kitartása miatt mai napig felnézek, és példaképemnek tartom, és itt nem számít az, hogy egy évben születtünk :). Szóval az ő tapasztalatára, tudására bízva magam- magunkat indultunk a tapulitzi 24 óráson, ahol hidegben, esőben, sárban 7 duóból 3. helyet csíptük meg. Itt megcsillant a remény egy itthoni dobogóra is.

Idén figyeltünk mindenre még jobban, 4. 24 órás itthon, 5. 24 órás nekem, szóval tapasztalathiányra nem hivatkozhattunk. Verseny előtt szokásos macera, szerencsesüti, pizza, stb. 2010.09.18-án szombaton eljött a verseny napja, előző nap pénteken módosítottam a pavilonos sátras szállásunkat kőházzá, konkrétan Csillebércen a gyerektábor területén foglaltam egy szobát, mindezt azért, mert nem jósoltak túl kellemes időjárást.

Rajt előtt 1,5 órával Danika közölte egy próbakör után, hogy leesik a hajtókar. Hurrá. Kell egy kis izgalom is, és hát no para “mindig van és lesz megoldás” alapon elkezdtük felgöngyölíteni a dolgot, és igeeeeeeeen Gerinek mit ad Isten volt pluszban egy hajtókar-monoblokk párosa, rajt előtt gyors csere, mint F1 boksz utca: Geri hozta a pótalkatrészt, szerszámok felét, én másik felét, tisztítószert, zsírt. Gyors tanácskozás, szétszerel, tisztít, összerak, mérlegel-korrigál, szétszerel, összeszerel,  kész :) (hajtókarcsere, csapággyal: 10-15perc :D).

Szokás szerint Dani kezdte a versenyt, én rajt után 200m-rel az erdőben II.- tábor mögött elhelyezett frissítő pavilonunknál vártam őt. 2. kör kezdetekor kikiáltott, hogy azonnal sárgumi, és váltunk, csodás, ezért kell felöltözve várni, ha gond van… sajnos volt, de nem gond, hanem taktikai hiba. Imike futva befejezi a felöltözést, gyors kaja, gyors gumicsere, sietés váltózónába (10perc szintén elég volt :)).

Felmentem pályára, és igen, a pálya állapota a “hűha!” kategóriát ütötte meg. Reggelig napokon keresztül esett az eső a környéken (Bp., Normafa), és ismerve a Budai-hegység talajszerkezetét, nem számítottunk sok jóra. Próbáltunk arra alapozni, hogy estig nem fog esni, és ezért kitapossa majd a sok bicós a pályát és „járhatóbb” lesz 1-2 óra elteltével. Szóval kimentem pályára, és 1-1 rövid aszfaltos darabon kívül 1 m sármentes rész nem volt a pályán. 4. körömet kezdtem, meglepett, de épp’ kezdtem élvezni a pályát, csúszott, fröcsögött, de az elején még nagyon nem ragadt. Váltózónába érve konstatáltam, hogy Sanci és Dani rám várnak… mondom mi van ? :D Danika saját gumicseréje után ismét visszavágyott a pályára. Erre annyit tudtam mondani, hogy egészségedre, ha ez Neked jó :). Annyi zavart ebben a váltásban, hogy konstans órákat beszéltük meg a váltások között, és a gumicserétől függetlenül kapásból váltottunk egy feleslegeset… de innentől móka és kacagás, beálltunk stabil váltásidőre.

Váltásokról bővebben nem írnék, végén még taktikai titkokat árulnék el :)

Danika nagyon elkészült ez első periódus végére, de a hajtókar mássága, illetve a versenykilométerek hiányának ellenére ez volt az egyetlen nyűgös köre, váltása aztán megszokta és végig 110%-on ment. 2. váltásom végére hoztam ismét egy hibás taktikai döntést, mivel még nem esett, de gumira se ragadt, úgy ítéltem meg, hogyha jobban is csúszik, de kis mintás gumival tekerhetőbb lesz a pálya. Ezért a 3. váltásomkor már nem sárgumival megyek fel, sárgumi elég lesz akkor, amikor újra esik, ezt arra alapoztam, hogy képtelen voltam megbarátkozni a pályával, nem szerettem meg, hiányzott az a dinamikus érzés, amit akkor éreztem, amikor az elején lehoztak a srácok, és úgy gondoltam, nekem jobb lesz ballonos kis mintás gumival. Igazából bejött a taktikám, mert a rázós, gyökeres részeken élveztem a ballonos gumi előnyeit, illetve valóban kevésbé tapadt. Annak a periódusnak a 3. körében elkezdett csöpögni az eső, aminek perceken belül érezni lehetett a negatív hatását, a talaj felső rétege elkezdett jobban felvizesedni, ragadni, feltapadni a gumira, vázra és mindenhova a bicóra, cipőre. Tekerhetetlenné vált pálya, legalábbis sárgumi nélkül nagyon hamar. Végigszenvedtem ezt a váltást, de nagyon nem esett jól, ezt a segítőink is tapasztalták, úgy meg pláne, hogy tudtam, hogy a korai szenvedést magamnak okoztam, hibáztam a gumicserével. Hamar lenyugodtam, ugyanis tudtam, hogy a köridők mindenkinek hosszabbak lettek, tudtam, hogy nem ezzel a lassúsággal bukjuk el a versenyt, ha elbukjuk.

Ekkor egyébként már lámpával mentünk, 20-21óra körül lehetett, és valahol a 8. hely környékén tanyáztunk.

Az eső végig kitartott, de sajnos nem eléggé, mindig csak pont annyira esett, hogy állandóan ragadjon, soha nem ázott fel „fröcsögősre” a pálya, pedig azt vártuk volna :D.

Sajnos a gumi-váz pároson, gumi-váz távolságon, gumiborda magasságán-ballonosságán múlott az, hogy ki mennyire tud tekerni, ezen tényezők közül a váz-gumi távolság határozta meg, hogy 1,2 vagy 3 kört tudott az ember tekerni, úgy, hogy ne szakadjon bele. Daninak és másnak is Istentelen szerencséje volt, az egyik legrégebbi, legegyszerűbb gumi volt a nyerő, Panaracer FireXC 1.8 méretben már használhatónak tűnt, de persze találkoztam a pályán olyannal is aki, 1.5 Maxxis Medusa-val is képtelen volt haladni. Egy biztos a fully váz felesleges helyeken is gyűjti a sarat, felesleges sáros versenyen nyúzni azt, ilyenkor nem a pálya rázóssága, hanem a tekerhetősége az elsődleges és ebben az össztelós csak hátráltat.

Ez csak mind elmélet, a sár az mindenkinek ragad, és mint mindenki más, én is keresem, kerestem, hogy miért ment másnak könnyebben, esetleg nehezebben; igazság szerint minden ilyen elmélkedés felesleges, nem csak a száraz pályát, a saras pályát is meg kell szeretni, fejben kell legyőzni a főbb nehézségeit. Kettőnk közül Danikának ez mindig 1-2 perccel körönként jobban sikerült, így még egyszer gratula érte neki, nekem kevésbé feküdt a dolog, előfordul az ilyen.

Hajnalban 3 körül váltottunk utoljára, akkor ment fel Dani a pályára, előtte még mindig 7-8. helyen voltunk. 3 órai eredmények szerint 5. helyen voltunk csak (!) 2 kör hátrányra az első helyzettől, igen, ilyen kevés körhátrány az első 5 esetében nagyon ritka és nagyon kiegyensúlyozottnak kell lennie az „élmezőnynek”.

Lefeküdtem pihenni, majd 5-kor készülődtem vissza a pályára mikor Judit szólt, hogy már ne készüljek, 8 óráig leállították a versenyt a pálya állapota és a várható időjárási körülmények miatt. Annyit közöltek, hogy 8-kor gyűlés, és akkor döntenek a verseny folytatásáról, vagy arról, hogy leállítják a versenyt. A pálya állapotára jellemző volt a végére, hogy mindenkinek legalább 30 perc lett a köridő, Dani elég küzdő jellem de már ő is tolta, illetve a Cube EuroOne is 30perc körüli időket ment 6 fős csapatként is.

Danival megbeszéltük, és másoktól is azt hallottuk vissza, hogy már senkinek nem lesz kedve 8-kor visszamenni a pályára, ezért félig felkészülve a köztes állapotra, a szerszámokat, kajákat stb. összepakoltuk, hogy ne legyen szétszórva.

6 órakor elsétáltunk a váltózónába megnézni a legfrissebb eredménylistát a kivetítő falon, majd olyat láttunk amit még soha, Stan & Pan duó team 2. hely:D. Mondanom se kell fülig ért a szánk, és innentől tényleg azért drukkoltunk, hogy ne folytassuk a versenyt. Majd így is lett, 8 órakor Robi, a fő versenybíró megerősítette: a versenyt az 5 órai eredményekkel lezárják.

Verseny számokban:

• 200 előnevezett csapatból 119 állt rajthoz.
• 26 duóból 19 csapat állt rajthoz, közülük a 2. helyezést értük el.
• 4-5 esélyes duó csapatból 2 csapat bírta a küzdelmet a végsőkig (jöttünk fel mint a talajvíz :))
• kb. 4,2km-es pályán 46 kört tettünk meg, ami nem fele-fele, pár körrel többet Dani ment (össz.: kb. 193 km)

Solosok közül gratula Dénesnek a győzelemért, 48 körrel nem semmi. Gergőnek is 10. helyért, ez a pálya neki se feküdt.

Köszönet a drukkolásért azoknak, akik távolról gondoltak ránk.

Óriási köszönet a helyszíni segítségért a „support team”-nek az egész napos lelkesítésért, hajtásért és mindenért, amit fel nem sorolok.

Szüleimnek, hogy a rajttól velünk voltak, egész végig lelkesen mosták a kerékpárokat, ruhákat, főzték ránk a kaját, segítettek a beszerzésben.

Juditnak, hogy kitartott mellettem, tette a szokásos teendőit (kulacsok karbantartása, főzés, öltöztetés).

Nem utolsó sorban így utólag is kifejezetten köszönöm Krekó Sándornak, Sancinak a support team vezetőjének, hogy már a sokadik 24 óráson kitartóan mellettem-mellettünk áll, időt mér, irányít „fenékberúgdos”.

Danika… köszi a versenyt :)

Galéria: http://picasaweb.google.hu/himre.HU/24OrasMaraton2010#

Last race, next chance: 24h MTB race 2010.09.18-19.

Inaktív vagyok. Nagyon.

Nincs időm irogatni…

Nem írtam meg, de túl vagyok pár maratonon, versenyen, több-kevesebb sikerrel, pl. egy dobogós 3. hely :D 24 órás Tauplitz AUT… Gergővel duóban.

Sok a meló, túl sok.. kicsit túlvállaltam magam; vagyis nagyon.

SuliMelóBicóMelóAlvás???Pihenés??

Előre !.. vagyis balra el, az ágyba :D

http://www.redips.net/javascript/ajax-progress-bar/